Öröklődő családi traumák

       Az elmúlt négy évtizedben számos laboratóriumi kísérlet és szociológiai - társadalompszichológiai statisztika mutatta ki, hogy a nagy történelmi traumákat átélő nemzedékek traumatizáltsága, amennyiben nem felismert, nem kibeszélt és kezeletlen, továbbadódhat a következő generációknak.

      Örökölt, nemzedékeken átívelő poszttraumás stressz szindróma tünetei lehetnek (főképp ha e tünetek egymást követő családgenerációk több tagjánál is megmutatkoztak) : 

  • Indulatkezelési nehézségek, agresszió, rendszeresen előforduló kontrollálatlan dühkitörések
  • Öngyilkosság / Öngyilkossági kísérletek, szuicid gondolatok
  • Elidegenedés családtagoktól és/vagy tágabb környezettől
  • Véglegesen, vagy hosszútávon megszakított családi kapcsolatok
  • Depressszió
  • Önértékelési problémák
  • Függőbetegség (alkohol, drog, cigaretta)
  • Krónikus migrén, szervi okokkal nem magyarázható emésztési / evési zavarok
  • Hosszútávú alvászavar
  • Hosszútávú tehetetlenség-érzet
  • Rendszeres rémálmok
  • Hallucinációk
  • Érzelmi bénultság / Viszolygás intimitástól, testi érintéstől, közeli kapcsolatoktól
  • Kapcsolatfüggőség / Sodródás párkapcsolatokban
hortobágyi kitelepítettek 1950-es évek eleje és Magyar katonák 1917 őszén az olasz fronton

A traumatizált tudat

Traumatizált tudatállapotot  olyan élethelyzetek, fizikai, vagy lelki megrázkódtatások okozhatnak, amikben az egyén védekezési lehetősége  korlátozott. Veszélyt sejtve az emberi agy adrenalinszint-növelési utasítást ad a mellékvesének válaszul, felkészít szembeszállásra, harcra, vagy menekülésre. Ha egyikre sincs lehetőség, vagy mindkettő eredménytelennek bizonyul, a rendszer "csapdába kerülten" az alapvető életfunkciók kivételével leáll. A tudat lefagy. Ez az az állapot amiben reflektorfénybe került állatok állnak az út közepén, vagy amiben súlyos baleset után a túlélők ülnek mozgásra, beszédre képtelenül.

Poszttraumás stressz szindróma (PTSD) és a családi emlékezet

A  poszttraumás stressz betegség a traumatizált állapotban módosult tudat hosszútávra megváltozott  működése - ami a fent felsorolt tünetek alapján diagnosztizálható. Kezeletlen formában életre szólóvá is válhat.

Családtörténeti traumáknak csupán  töredéke marad fenn  kibeszélt, elbeszélt történetként a családi emlékezetben. 

Ennek legfőbb oka, hogy traumatizált tudatállapotban a beszédért  leginkább felelős agyi terület, a Broca-központ blokkolódik. Az legéberebb  részek  ilyenkor  (az alapvető életfunkciók fenntartásáért felelős területeken kívül) az érzékelést vezérlő és felügyelő  régiók maradnak. Az agy így  a traumát képekben, illatokban, hangokban, érzetekben fogadja be és raktározza, nem történetként.

A PTSD-ben szenvedő traumatúlélő későbbi élete folyamán  általában újra és újra átéli az egykori  megrázkódtatást -  újfent képek, érzetek, vagy érzelmek formájában. 

Ezeket a  visszaemlékezéseket   (amelyekről  ő maga  esetenként nem is tudja, hogy visszaemlékezések)   bármilyen, az eredeti  veszélyhelyzetre emlékeztető inger bekapcsolhatja.  Az agy ilyenkor  pánikreakcióval felel, ösztönösen adrenalinszint-emeléssel, menekülési, vagy szembeszállási utasítással válaszol. 

Az emlékek újraélése során ugyanazok az agyi területek aktivizálódnak, mint egykor, a trauma idején. A beszédközpont ilyenkor is  blokkolt marad. Történetté tehát  ilyenkor sem formálódik, nem formálódhat sem az eredeti esemény, sem pedig az azt felidéző, jelenkorban zajló.

A család előtt,  a családtörténeti emlékezetben rejtve maradó traumatikus élmény, a fel nem ismert és kezeletlen PTSD   több  generáción átívelően végigkísérheti a leszármazottak életét.


Budapest, Nyugati-tér, 1956 novemberében

A poszttraumás stresszbetegség, vagy hatásainak továbbadódása

Az 1960-as években kezdték  először kutatni amerikai és izraeli pszichológusok, pszichiáterek és neurológusok holokauszttúlélők háború után született gyerekeinek traumatizáltságát. Azóta számos kísérleti eredmény napvilágot látott már, mely történelmi traumákat megélt közösségek leszármazottaira   fókuszált. 

 Mind hasonló eredményre jutottak ezek a vizsgálatok: a traumatizált generáció gyerekei és az ő leszármazottaik között is gyakran mutatkoztak  poszttraumás tüneteket. 

Egy PTSD-ben szenvedő beteg, amennyiben traumája nem kezelt, másképp viszonyul családjához, környezetéhez, mint  a tudatát megrázó  élmény előtt: házastársa, gyerekei, családtagjai gyakran tapasztalnak meg érzelmi elérhetetlenséget, agressziót, bizonytalan kötődést, testi vagy lelki abúzust, s válhatnak maguk is elsődlegesen traumatizálttá,   PTSD betegekké, a későbbiekben pedig  sebeik folytán traumatizálhatják saját gyerekeiket is.